Geodézia építészeknek jegyzet - Log in

10. Vízszintes és magassági kitűzések

10.1. A vízszintes kitűzés alapműveletei

1) Egyenes kitűzése: két pontot összekötő egyenesen további pontok megjelölése vagy a két pont között vagy a két ponton kívül. A szabad szemmel végzett egyenes kitűzés két módja a beintés és a beállás. Első esetben a kitűzést érdemben végző személy az egyenes végpontja (A) mögé áll, és az (A,B) pontok között elhelyezkedő segítőjét kézjelekkel irányítja. A segítő által tartott jelzőrúd akkor van az A-B egyenesen, ha az A pont mögött álló személy a három jelzőrúd közül csakis a hozzá közeli A ponton állót látja, amely a másik kettőt ez esetben takarja. Az egyenes kitűzése történhet zsinórral vagy valamilyen geodéziai műszerrel is.

A beálláshoz nincs szükség segítőre. Ilyenkor az egyenes újabb pontja az AB egyenesen az A pont elé vagy a B pont mögé kerül. A kitűzést végző személy a jelzőrudat messze maga elé tartva úgy helyezkedik el az A pont előtt (B pont mögött), hogy rúdja az AB alapegyenes mindkét végpontját jelölő rudat takarja.


2) Hossz kitűzése. Történhet mérőszalaggal vagy távmérő műszerrel. Mindkét esetben figyelni kell arra, hogy az alaprajzokon megadott méretek vízszintesen értendők, ugyanakkor a mérések során legtöbbször az ún. ferde távolságot mérjük. A magasságkülönbség ismeretében a ferde és a vízszintes távolság közötti különbség számítható.

A mérőszalaggal történő hosszkitűzést terhelő további hibák:

  • Illesztési hiba. Illesztési hibát akkor követünk el, amikor a szalag hosszánál nagyobb távolság mérése esetén a következő szakasz méréséhez lefektetett szalag kezdőosztását nem az előző szalagfekvés végosztásához (annak jeléhez) illesztjük.
  • Komparálási hiba. Adott hőmérsékleten, adott feszítőerő mellett a szalag névleges és tényleges hosszának eltérése egy etalon távolsággal történő összehasonlítással („komparálással”) határozható meg.
  • Hőtágulásból származó hiba. (Acél mérőszalag esetén 50 méteres hosszon 20ºC hőmérsékletváltozás hatására a hiba már 11 mm.)
  • Feszítőerő változásából származó hiba, különösen műanyag mérőszalagok esetén jelentős.
  • Behajlásból származó hiba, ha a mérőszalagot levegőben húzzuk ki.
  • Vízszintes és függőleges értelmű kígyózás, ha a szalagot nem egyenesen húzzuk ki.

3) Szögkitűzés. Gyakori speciális eset a derékszög kitűzése. A derékszög kitűzésének két közelítő, gyakorlatias módszerét mutatjuk be. Mindkét módszer előnye, hogy mindössze mérőszalagok (a másodikhoz tulajdonképpen csak zsinórok) szükségesek. Rövid távolságok (max. 50 m) esetén a derékszögű szögprizma is jól használható derékszög kitűzésére. Nagyobb távolságok vagy nagyobb pontossági igény esetén a derékszög szögmérő műszerrel (teodolittal) tűzhető ki.

Tetszőleges nagyságú szögek közelítő módszerrel történő kitűzését mutatja a következő ábra. Mindkét példában az A pontban, az A-B egyenestől jobbra szeretnénk φ szöget kitűzni. Az első esetben felveszünk az A-B egyenesen egy S segédpontot A-tól a távolságra; az S segédpontban az előbb bemutatott valamelyik módszerrel merőlegest állítunk, majd a merőleges szárán b=a \cdot tan( \alpha)  távolságot mérünk fel. A második példában is hasonlóan vesszük fel az S segédpontot. A hiányzó szögszárat két ív metszéseként kapjuk, ahol b=2 \cdot a \cdot sin( \frac{\alpha}{2}  ) . Mindkét módszer előnye, hogy mindössze mérőszalagok segítségével elvégezhető. Nagyobb távolságok vagy nagyobb pontossági követelmény esetén szögmérő műszerrel végzendő a kitűzés.

4) Függőleges kitűzése (vetítés). Adott ponton átmenő függőleges mentén az adott pont alatt vagy felett újabb pontok megjelölése. Történhet mechanikai eszközökkel (zsinóros függő, vetítő pálca), optikai műszerrel vagy függőleges lézersugárral.