Geodézia építészeknek jegyzet - Belépés
2. Alapponthálózatok
2.3. Magassági alappontok
A történelem során hazánkban négy magassági rendszert hoztak létre. Az elsőt még az Osztrák-Magyar Monarchia idejében, ez az Adriai rendszer, amelynek alapfelülete a trieszti kikötőben mért középtengerszint. Az Adriai rendszerben 7 őspontot határoztak meg, ezek közül egy (Nadap) esik a mai Magyarország területére. A sors fintora, hogy a mai Ausztria területére egy sem.
A két világháború között kezdték el meghatározni a második rendszert. Tapasztalták, hogy a nadapi őspont magassága nem tökéletes, de jobb híján ennek az Adriai tenger középszintjéhez viszonyított magasságát (173,8385m) elfogadták, és ehhez képest határozták meg a többi alappont magasságát. Így keletkezett a Nadapi rendszer.
1960-tól ismert politikai okok miatt a Balti alapszintet vezették be. A Balti és a Nadapi alapszint különbsége az ország területén állandó, értéke 0,6747m. Valamely pont balti magasságát úgy kapjuk meg, hogy adriai magasságából levonjuk ezt az értéket:
A méréstechnika fejlődésének köszönhetően az 1970-es évek végén döntöttek egy új magassági rendszer kiépítéséről, ez lett az Egységes Országos Magassági Alapponthálózat (EOMA). Az EOMA és a Balti alapszint eltérése az ország területén változó, értéke néhány cm. Az EOMA egyelőre nem készült el az ország teljes területére, ezért az EOMA-t és a Balti rendszert vegyesen használják.
A leggyakoribb jelölési módok a következők:
- konzolos falitábla (19. század);
- szintezési tárcsa;
- szintezési csap;
- kőben gomb.
